Somlyódy Nóra, 2009. május 27.

Ülnek öten a színpadon (meg a moderátor), és mondják a magukét. Vélelmezem, hogy rögtön az elején magukra maradtak, mert a közönség, hacsak nem ismeri a zsidónegyed elmúlt húsz évének minden egyes momentumát és nem vett részt építési jogból gyorstalpalón, akkor biztos nem tudta követni őket. Informálódásra kevéssé volt alkalmas a Tálalónak ez a felvonása, sőt időnként a kulturált párbeszéd formulái is elkerülték az Iparművészeti Múzeum auláját, viszont annál érzékletesebben mutatta be, hogyan válhatnak a városrész sorsával kapcsolatos döntések indítékai tökéletesen átláthatatlanokká.

ÉS, 2009. május 22.

Részletek a Centrális Galériában 2009. április 28-a és május 12-e között rendezett kiállítás anyagából

„Egy épületet két dolog határoz meg: a használata és a szépsége. A használata a tulajdonosé, a szépsége mindenkié.

Aki az épületet lebontja, a másik jogába gázol." (Victor Hugo: Hadüzenet a városrombolóknak)

Aki ma végigsétál az UNESCO által 2002 óta védett régi pesti zsidónegyed ut­cáin, akár azt is hiheti, hogy most ért vé­get a II. világháború. A negyed egyes ré­szein üres telkek, lakóktól kiürített, üz­leti élettől megfosztott, pusztuló mű­em­lék lakóházak, csak homlokzatukat és első traktusukat őrző házroncsok látvá­nya fogad. A lakótelepet idéző új házak­ban sincs élet: az új épületek, átjáróházak kí­sértetiesek, az üzletek helyén többnyire mélygarázslehajtó tátong.